Mit várok a Drégelyvár Oktatási Központtól? Mit várok a gyógymasszőr képzéstől?

Mint egy diák, aki besétált az utcáról:

Röviden és tömören azt, amit ígértek a színes, szagos, jól kinéző honlapon és plakáton.

„Csináld azt, amit szeretsz, és élj meg belőle jól.” Ki tud ennek a mai világban ellenállni? Nem kell akaratom ellenére egy gyárban gürcölnöm három műszakban, napi 8-12 órát, ráadásul kellemesen eléldegélek belőle.

„Kulcs a sikeres élethez!” Szintén rövid, tömör, egyszerű, jól hangzó szlogen. Nem csoda, hogy a Becks is ezt használja a reklámjában. A kulcs szóról rögtön asszociálhatunk a megoldás szóra, a megoldás szóról pedig a biztonságra. Nem mindenki erre vágyik a mai zaklatott világban?

„Sikeres élet”. Sok mindent takarhat, mindenkinek mást jelent a siker szó. Még is mindenki ezt hajszolja. Az egész mondat ezt sugallja: Gyere, iratkozz be, segítünk, hogy megvalósítsd önmagad! (Ez mostanában divat, sikkes és trendi dolog. Sok házasság látja ennek a kárát, mert a nagy szabadságban mindenki meg kívánja valósítani önmagát. Valójában tudjuk, hogy mit is jelent ez? Nem nagyon hiszem.)

„Piacképes szakma.” Mi számít ma annak? Mikor egyre másra halljuk a tapasztalatokat, hogy ilyen meg olyan végzettséggel áll a fiatal pályakezdő a gyorsétterem pultja mögött ajkán őszintének nem mondható mosollyal? Ki akarja így végezni? Nagyszerű, itt nem kell gondolkodni. Felsorolják a keresett szakmákat, rábökök egyre, amit közel érzek magamhoz. Nem kell kutakodnom, és imára kulcsolnom a kezem, hogy Istenem, akkor is legyen még keresett a végzettségem, amikor végre kikerülök az iskolapadból!

„És ha sikeresen végzel, mi nem hagyunk magadra!” Ragyogó hír! Hiszen mit nyújt ma a világ? Mit nyújtanak az egyetemek? Lehet vért hányni és tüdőt köpni, csendben tűrni, hogy hatalmas megkeseredett professzorok töröljék fel az önbecsülésükkel a padlót, mert az ő életük el lett szúrva, a hatalmas tudásuk meg nem kell senkinek. Lehet irgalmatlan mennyiségű anyagot hihetetlenül kevés idő alatt bemagolni, hogy aztán amikor eljön az idő és végre gyakorlatban is látja a szerencsétlen delikvens mindazt, amit addig csak összefűzött lapokon… akkor teljesen kétségbeesik, mert hát ő még életében nem csinált ilyet. És amikor a diák őszinte könnyekkel sok-sok év után kilépne a világba, felnőttként munkát keresne, hogy végre elkezdje a nagybetűs „ÉLETET”… Csak a munkaügyi központot kapja és sok elutasító hívást és e-mailt, ha egyáltalán méltatják annyira, hogy visszajelezzenek neki. Az ígéret itt: tanulj jól, add vissza a beléd fektetett időt, energiát, bizalmat, tudást, és akkor segítünk, hogy a magad lábára állhass abban a szakmában, amit ténylegesen megtanultál.

„Segítünk az elhelyezkedésben, vagy önálló vállalkozásod indításában! És ez nem csak duma!” Ragyogó. Az előző bekezdésben már taglaltam ezt, hiszen az előző mondatba rejtett ígéret sejtette ezt. „És ez nem csak duma!” Pirossal kiemelve, a mai generáció nyelvére, egyszerűen lefordítva, olvasható a megerősítés. Vállveregetés a PR menedzsernek. Nem kamuzunk, nem a levegőbe építünk várat, higgy nekünk! Sugallja a felszólítás. Elhelyezkedés, ráadásul talán saját vállalkozás elindításához kapok támogatást…És ez nem üres ígérgetés? Nem öszödi beszéd? Igazi mézesmadzag vastagon megkenve mézzel. Micimackó is csukott szemmel nyálcsorgatva követné.

„Ingyen KRESZ oktatás, honlap készítés kedvezményes nyelvi és informatikai képzés, ha kell kollégiumot, kedvezményes étkezést, bankszámlát, telefonelőfizetést is biztosítunk…” Ha azt hitte a kedves olvasó, hogy az ezüsttálcán átnyújtott szakmát nem lehet további habbal megfejelni, akkor tessék. Kis ráfordítással tanulhat olyasmit, ami előnyt jelent a munkaerőpiacon. Ha nincs hol lakni, adnak neki fedelet a feje fölé. Nem tudja egyedül megoldani a rendszeres étkeztetését (vagy csak lusta)? Semmi gond, étkezést is kap. A kulcsszavak a kedvezményes és az ingyen. Manapság mi kedvezményes, és főleg mi van ingyen? Vehetek levegőt és körülbelül ennyi. A magyar ember fülének kellemesen cseng az akció és a kedvezmény szó, hiszen a magyar proletárt még az ág is húzza. A kevésből kéne teremteni sok mindent, hát jól jön az akció és a kedvezmény, amivel pénzt lehet megtakarítani! Na de tényleg? Kevesen járnak utána, hogy ezekkel valóban spórolnak-e? Elárulom a titkot: Nem. A kedvezményes ötvenezer forintos nyelvi képzés máshol is ennyi. De jól hangzik, jól megfogalmazott, jól belesimul a hirdetésbe, elhisszük, kell.

„…és nálunk olyan tantárgyakat is tanulni fogsz, 130 órában, amik nem az adott szakma csínjáról-bínjáról szólnak, hanem sikeresen élni segítenek!” Ismételten nagyszerű ígérettel lettünk gazdagabbak. Kapunk szakmát, munkahelyet és ráadásul sok-sok okosságot, amik segítenek, hogy ne végezzük lecsúszva, a Blahán koldulva, lakás és kiút nélkül. A sikeres szó immáron öt mondaton belül másodszor hangzik el, remélem felfigyeltünk rá… Siker, siker, siker. Pénz, pénz, pénz. Ez folyik a televízióból, az újságokból, a plakátokról. Ha nem vagy sikeres, nincs pénzed, akkor egy senki vagy. A XXI. századi dzsentrik virágkorát éljük. Kapunk egy sikeres szakmát, és sikeres életet. Több mint csodálatos!

„A választott szakma összes titkát feltárjuk Neked, ha valóban érdekel.” Titok. A templomban is ezt mondják a papok, szent titok. Vajon az USA rejteget lefagyasztott földönkívülieket? Vajon tényleg járt ember a holdon? Vajon az epres joghurt tényleg eperből van? Megannyi titok vesz körül minket, milyen megnyugtató hát, hogy máris pár sötét folttal kevesebb lesz az életünkben! (Feltéve, hogy nem minden másnap isszuk le magunkat hulla részegre, mert akkor ki fog esni a tanév, és nem fogunk előbbre tartani, mint amikor belevágtunk.) Itt már némi visszakozás figyelhető meg, hiszen hiába pottyan minden az ölbe, ha nem nyúlunk érte. „Ha valóban érdekel.” Nem lehet kiküszöbölni az emberi butaságot. Hiába akar valaki valamit, és hiába akarja az oktató beleverni… ha az illető nem tesz érte.

„Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy egyszer és mindenkorra kilábalj az anyagi nehézségekből és a bizonytalanságból!” Burkoltan erre kaptunk utalásokat, ám most feketén-fehéren itt áll előttünk. Megoldunk mindent, csak szavazz bizalmat nekünk. Akár egy párt kampányszövegeként is megállná a helyét. Nincs mit szégyellni vagy csodálkozni rajta. Az iskolák versengenek, ezért ígérnek fűt és fát. Megpróbálják kitalálni, mire vágyik a jövendőbeli diákjuk, és ezt ígérik. Magyarország nem akar gázáremelést? Akkor nem lesz gázáremelés. Nem akar a nép vizitdíjat? Nem lesz vizitdíj. Az eredményt nem kell bemutatnom. Ebben élünk.

Mint Kondor Csilla a maga 20 évnyi „élettapasztalatával” (A felnőttek most a szívükhöz kapnak, mondván te még nem is éltél, nem láttál még az életből semmit. Na persze, mondják ezt azok, akik gyerekek lehettek, akiket nem morzsolt fel már fiatalon a divat és a sikerhajhászás ármánykodása. 60 évesen, amikor majd a járókeretemmel hasra esek a macskámban, és a legjobb barátom az ablakpárkányon ücsörgő fikuszom lesz, majd nagyon bölcs tanácsokat fogok tudni osztogatni az életről. - Felmerül a kérdés: Kinek…? - És dülleszthetem majd a beesett mellkasom, hogy nekem van élettapasztalatom. Ó ezek a mai fiatalok! Azt hiszik, kolbászból van a kerítés!) azt várom az intézménytől és a gyógymasszőr képzéstől, hogy…

Nem várok semmit. Az én életfilozófiám az, hogy „A legjobbat reméld és a legrosszabbra készülj.” Túl sok mindenre vártam már a két évtized alatt, és ehhez viszonyítva túl sokszor nem azt kaptam, amit ígértek.

A legjobb esetben kitárul a világ, lesz egy menő szakmám, jól fizető állásom, és egy csomó információ a fejemben, hogy hogyan kell sikeres (már megint ez a szó) és boldogan (míg meg nem…) élni.

Legrosszabb esetben kitöltöttem nagyjából hasznos dolgokkal a felszabadult egy évemet. És megismerkedhettem új emberekkel, új életekkel, új látásmódokkal.

A lényeg: lesz egy papírom és némi alkalmazható gyakorlati tudásom, amit tudok lobogtatni a nagyvilágban, hogy én is értek ám valamihez. Ez magával vonzza, hogy nem fogok függeni a szüleim türelmétől és jóindulatától, és főleg nem a pénztárcájuktól. Mily nagy megkönnyebbülés ez annak, akibe egyedüli gyermekként két szerencsétlen pedagógus a feltétlen bizalmát fektette! Lehet nem ér ez annyit egyesek szemében, mint egy diploma. Nekem viszont azt jelenti, hogy el tudtam végezni: Megcsináltam. Sikerrel. Most már van mihez nyúlnom, ha más szelek fújnak. És ami ennél is több: én is érek valamit.

Röviden és tömören annyit várok az iskolától, és a képzéstől, hogy…

Adják vissza az önbizalmamat.